Tisztelt Olvasó!

Nehéz a dolga az embernek, amikor egy új lapot szeretne bemutatni az olvasónak. Nehéz, mert manapság egyre több a polgárhoz eljuttatni kívánt információ, neki pedig egyre kevesebb az ideje, hogy olvasson.

Az emberben kérdések vetődnek föl. Minek egy újabb lap? Egyáltalán el fogja-e olvasni valaki? Van-e benne olyan érdekesség, amely indokolja megjelenését?

Hogy e sok kétség ismeretében miért döntöttünk mégis a lap megjelentetése mellett? Mert úgy érezzük, hogy Zsámbék többre hivatott, mint amire jelenleg kárhoztatott. Mert meggyőződésünk, ha mi, zsámbékiak egyesítjük erőinket, fel tudjuk pezsdíteni a falu vérkeringését.

Ha körbetekintünk az országban, számos olyan községet, kis falut láthatunk, amely hatalmas ütemben fejlődik, pedig saját ereje sokkal kisebb mint Zsámbéké. Korábban is voltak lehetőségek, s ha valaki (valamelyik falu) vette magának a fáradságot és utána járt, megtalálta azokat a forrásokat, amelyek felhasználásával jobbá tehette sorsát. Ma pedig, amikor évente pályázatok százai jelennek meg, sőt, amikor a Széchenyi terv keretében akár százmilliókkal támogatja egy-egy falu vagy régió fölemelkedését a kormány, nagyságrendekkel több lehetőség áll előttünk az előrelépésre.

De ma már tenni kell valamit a támogatásért. Senki nem fogja helybe hozni a pénzt, nekünk kell észrevenni, utána járni, megszerezni. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem csökken drasztikusan a vidék, az önkormányzatok által elérhető pénzeszközök nagysága. Az viszont igaz, hogy ezek a források már nem automatikusan jutnak el a címzettekhez. Ma már otthon ülve, vélt vagy valós sebeinket nyalogatva, s másra sárt dobálva valóban nehéz boldogulni.

Ha azonban valaki veszi magának a fáradságot és megtalálja a forrásokat, utána jár az elérhetőségnek, pályázatot ír, és mindehhez társakat keres, akár más községekben, akár a civil szervezetek, vagy akár a helyi vállalkozók körében, akkor szinte folyamatosan újabb és újabb forrásokhoz juthat. S ha az így megszerzett összegeket okos célokra fordítja, azok újabb és újabb bevételeket teremthetnek a falu számára. Ha pedig a falu végre “fölébred álmából“, s az emberek és szervezetek nem egymás ellen szervezkednek, hanem inkább az együttműködésen gondolkodnak, akkor sikerre vagyunk ítélve.

Ebben szeretnénk mi résztvállalni lapunkkal. Egyrészt szeretnénk megtudni az Önök véleményét arról, hogy milyen irányban lenne érdemes fejlődni Zsámbéknak, másrészt tájékoztatási fórumként összegyűjteni és közzé tenni azokat az információkat, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot.

Hogy mire gondolunk? Szeretnénk, ha minél többen és minél többször keresnének meg bennünket olyan közérdekű információkkal, amelyek mindannyiunkat érdekelhetnek. Tudjuk, hogy a faluban számos civil szervezet, baráti kör stb. működik, s ezek sokak érdeklődésére számottartó tevékenységet folytatnak: rendezvényeket szerveznek, foglalkozásokat tartanak. Mi ezeket szívesen előrejelezzük programajánló rovatunkban, illetve beszámolunk jelentősebb eseményekről a lapban.

Szándékunkban áll a lapban pályázati tájékoztató oldalakat is nyitni, ahol egyrészt az éppen aktuális pályázatokról olvashatnak információkat, másrészt sikeres pályázókat mutatnánk be.

Olyan közéleti lappal szeretnénk felkelteni az olvasók érdeklődését, melyben minden olyan téma szerepel, amire kíváncsiak lehetnek a zsámbékiak, ahol a család minden tagja talál valami érdekességet.

Nem titkolt törekvésünk, hogy felhívjuk az Önök figyelmét olyan jelenségekre, melyek akár pozitív, akár negatív értelemben befolyásolja Zsámbék életét. Ezért arra is kérjük olvasóinkat, ha bármi pozitív vagy negatív jelenséget tapasztalnak, amely befolyásolhatja a falu életét, ne habozzanak, ragadjanak tollat vagy emeljék fel a telefont, s írják le, mondják el a lap hasábjain keresztül tapasztalataikat minden zsámbéki polgárnak. Egyetlen feltétel van, közérdekű legyen mondanivalójuk. Az egyéni ambícióknak nem áll szándékunkban helyet és teret biztosítani, ahogy a minden alapot nélkülöző vádaskods sem fog megjelenni a lapban. Célunk ugyanis a falu erőinek egyesítése, mely nem megy az Önök, a zsámbéki polgárok támogatása és együttműködése nélkül. Erre kérjük föl most mindannyiukat, s reméljük, nem hiába.

Zsámbéki Polgári Együttműködés Egyesület

Tisztelt Olvasó!

Ha kezébe vette lapunkat, minden bizonnyal Önben is felvetődött a kérdés, vajon mit takar ez a név: Zsámbéki Polgári Együttműködés Egyesület, röviden ZSPE Egyesület.

Természetes, ha nem ismeri, hiszen mindössze néhány hónapja létezik. Az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy összefogja azokat az erőket, amelyek hajlandók erőfeszítéseket tenni Zsámbékért. Mint nevünkben is benne van, számunkra fontos az együttműködés, mert meggyőződésünk, hogy ez viszi előre a világot, s ez segíthet Zsámbék felvirágoztatásában is. Hogy pontosan mit is értünk ez alatt, azt illusztrálja egy rövid részlet az egyesület alapító okiratából:

“A szervezet célja:

Az Egyesület célja a helyi közösségek fejlesztése, a nemzet hagyományos értékei, valamint az európai kulturális örökség iránti fogékony, elkötelezett és tenni akaró állampolgárok, egyesületek együttműködésének támogatása, a nemzeti és európai értékrend – az erkölcs, a kultúra, a szolidaritás, az egyén bologulása – képviselete és terjesztése, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság és a magyar polgári demokrácia erősítése érdekében.

Az Egyesület célja ezeken túl:

– Polgári és szakmai fórumot teremteni a helyi és a régió fejlesztésével kapcsolatos társadalmi kezdeményezéseknek és véleményeknek.

– A nem kormányzati szervek nemzetközi összefogását erősíteni; a regionális érdekeket, célokat elősegíteni.

– A régió polgárait bevonni a hosszú távú célokat szem előtt tartó tevékenységek megszervezésébe.

– Nyilvánosságot biztosítani a helyi és regionális célok, tervek véghezvitelére, illetve az esetleges káros tendenciák, kockázatok megjelenítésére a térség polgárai számára.“

Ezzel összhangban fontosnak tartjuk, hogy egyesületünk olyan programokat szervezzen, amelyek minden érdeklődő zsámbéki polgár előtt megmutatják, milyen lehetőségek állnak nyitva ma az önszerveződő vidéki közösségek előtt. Szeretnénk olyan közösségi programokat rendezni, melyek nem csupán előadások meghallgatásából állnak, de lehetővé teszik, sőt, igénylik is a résztvevők, a zsámbékiak véleményét és együttműködését.

Olyan éves programot igyekeztünk összeállítani, mely a Zsámbék előtt álló jövőt igyekszik sok szempontból bemutatni, illetve az itt működő civil szerveződések számára hasznos, a mindennapi működés során használható tapasztalatokat biztosít.

Mindez persze csak az alap. Ahhoz, hogy mindez működőképes legyen, szükség van az Önök, a Zsámbéki Polgárok aktív együttműködésére. Szükség van arra, hogy kifejtsék véleményüket közös dolgainkban, s szükség van arra is, hogy a vélemények egyeztetése után együttesen cselekedjünk.

Minden hónapban kiválasztunk egy olyan témát, melynek részletes megismerése megítélésünk szerint hasznára lehet a falunak, az itt élőknek. A témával kapcsolatosan klubestet szervezünk, ahol az adott szakterület neves szakértői mondanák el véleményüket, majd a jelen lévő zsámbéki polgárok tehetnének fel kérdéseket, mondhatnák el véleményüket a kérdéskörről. Nem csupán elméleti szakemberek mondhatnák el véleményüket, de olyan sikeres önkormányzatok, civil szervezetek képviselői is, amelyeknek tapasztalataiból mi zsámbékiak is tanulhatnánk..

Sőt, amennyiben van igény és jelentkező, szeretnénk külön esten bemutatkozási lehetőséget biztosítani a helybéli civil szervezeteknek is. Talán legfontosabb célunk ugyanis, hogy a civil szerveződések összefogását, együttműködését elősegítsük, mert meggyőződésünk szerint így hatalmas erőforrásokat koncentrálhatunk, az emberi összefogást.

Az idei esztendő még hátralévő rövid néhány hetében a pályázatokat helyezzük az egyesület tevékenységének középpontjába. Ennek elsődleges oka, hogy nagyon sok központi pályázat beadási határideje az év vége.

Reméljük, hogy az ezeken való indulásra tudjuk ösztönözni a helyi civil és egyéb szervezeteket, illetve hogy valamit talán az általunk nyújtott tájékoztatás is hozzájárul egy-egy zsámbéki pályázat sikeréhez.

Első – a pályázatokról szóló rendezvényünket – november 29-én 18 órakor, , a művelődési házban tartjuk, ahol a Széchenyi tervről beszélgetünk Csizmadia Norberttel, a Gazdasági Minisztérium szakértőjével és ????????????? az Informatikai Kormánybiztosság főosztályvezetőjével.

Tartson velünk Ön is.

Zsámbéki Polgári Együttműködés Egyesület:

Dippold Pál író; Fekete Csongor állatorvos; Hajdú Péter közgazdász; Horváth Julianna zenetanár; Kalmár Pál iparművész; Kollárné Hermán Zsófia tanár; dr. Legerszki Tamás orvos; Lovas Lajos szociológus; Nagy András agrárközgazdász, református gondnok; Németh Gabriella tanár; Ozvald István állatorvos; Patkó András geológus-technikus

Kmetz Mihály Zsámbék díszpolgára lett

Hol vannak a zsámbékiak?!! – tette föl az 1956-os megemlékezésen a kérdést szuggesztív beszédében Holnapy D. Márton atya, aki a forradalom hőseinek lelki üdvéért mondott imája előtt osztotta meg gondolotait jelenlévőkkel, aki eljött a Török-kútnál tartott ünnepi megemlékezésre.

Nem tudunk ünnepelni! Ebben a faluban közel ötezren laknak! Miért csak ilyen kevesen vannak itt? – folytatta a plébános.

A tradíció azt jelenti, átadás. A mi feladatunk, hogy adjuk át személyes élményeinket. S nemcsak átadni kell, de meghallgatni és átérezni a 45 éve történteket, majd ismét tovább adni gyermekeinknek, hogy valódi tradíció legyen belőle. Mert ebben a verőfényes napsütésben nagyon jól lehet teregetni, lehet a kertben dolgozni, aludni is nagyon jól lehet, sőt a hátunk mögött Trabant pöfögése mellett ünnepelni is lehet, de ennek nincs értelme. Nem ezt, és nem így kell cselekednünk.

Adjátok át, amit kaptatok – szólította fel ismét a zsámbékiakat Márton atya. Az életben maradottak feladata a megemlékezés. Nem látszani kell, hanem lenni – e szavakkal fejezte be szenvedélyes beszédét a plébános.

A plébános úr beszédét megelőzően a község hivatalosan is megadta a tisztességet az 1956. november 6-án, alig 18 évesen kivégzett Kmetz Mihálynak, amikor Dr. Fodor Miklós polgármester ezekkel a szavakkal adta át a díszpolgári címet Kmetz Mihály testvéreinek:

“A túlélők hordják az örökre elnémítottak megbízólevelét. A zsámbéki, a pesti srácok azzal bíztak meg minket, hogy soha ne hagyjuk elfelejteni 1956 forradalmát, ne hagyjuk beszennyezni a Mansfeld Péterek emlékét.

1956-ban a magyar nemzet valódi nemzetként viselkedett. Becsüljük meg a szabadságot, és tudjunk vele élni.“

A megemlékezés két szónoka is ebben a szellemben beszélt.

Selmeczi Gabriella határvonalként jellemezte a forradalmat. Olyan történelemformáló eseményként, mely a forradalom után született generációnak is feladatot adott: végig kell járni az ötvenhatos hősök által kijelölt utat, hogy ne gyilkolhassanak meg idegen hatalmak pribékjei ártatlan gyermekeket, mint Mansfeld Pétert, s hogy soha ne bánthassanak azért valakit, mert kokárdát mert viselni.

Pilhál György a Magyar Nemzet munkatársa pedig tiszta forradalomként jellemezte 1956-ot, ahol nem voltak ellentétek, az arisztokrata és gyári munkás, a kuláknak bélyegzett gazdálkodó és diák együtt “csinálták“ a forradalmat, mely a kommunista birodalom agóniájának első jele volt, ahogy Borisz Jelcin egykori orosz elnök is elismerte.

Majd feltette a kérdést. Vajon hol tartanánk ma, ha nem hívják be a szovjet csapatokat, és nem fojtják vérbe a forradalmat?

Beszéde végén a szónok felszólította a hallgatóságot. Merjünk nagyok lenni!

Hajdú Péter

Programunk

Az alábbaikban röviden ismertetjük, milyen témákkal szeretnénk foglalkozni havi egy alkalommal baráti beszélgetés keretében, melyekre minden érdeklődőt ezúton is meghívunk.

1. Pályázatok. (2001. XI. 29.)

(Mi a jelentősége a pályázatoknak a vidék és a civil szféra fejlődésében? A Széchenyi terv pályázatai. Hol kaphatunk segítséget? Honnan tudhatjuk meg, hogy milyen pályázatok léteznek?)

2. Mi a civil szféra, s hogyan fejlődnek a mai Magyarországon a civil szerveződések? (2002. január)

(A civil szféra és a civil szervezetek jelentősége. Milyen eszközökkel rendelkezik a civil szervezet, milyen feladatokat vállalhat magára, és milyen állami, önkormányzati segítségre számíthat? Pozitív és negatív példák, gyakorlati tanácsok.)

3. Civil szervezetek Zsámbékon.

(A helybéli civil szervezetek és az azok közötti együttműködés. Az együttes fellépés lehetősége és annak realitása az országos, regionális és helyi fórumokon.

4. Zsámbék jövője – a jövő Zsámbékja

(Konferencia a falu jövőjéről, amelynek megrendezésével arra szeretnénk lehetőséget biztosítani, hogy szakértők mondják el véleményüket a falu lehetőségeiről, az általuk elképzelhetőnek tartott fejlődési irányról, majd ennek ismeretében a zsámbékiak is mondják el véleményüket, sőt ismertessék igényeiket a faluval szemben. Végkifejletként szeretnénk elérni, hogy alakuljon ki egy falufejlesztési koncepció, melyet az elmúlt tíz esztendőben nem sikerült megalkotni.)

5. Zsámbék és a medence.

A zsámbéki összefogás megvalósításával párhuzamosan szeretnénk távolabbra tekinteni, s a kistérségi együttműködést ösztönözni. Mert meggyőződésünk, hogy az Európai Unió és a kormány által amúgy is erőteljesen ösztönzött kistérségi együttműködésben hatalmas lehetőségek rejlenek még.

6. Az Európai Unió és az oda igyekvő Magyarország.

(Mit jelent majd az átlag magyar számára az uniós csatlakozás, annak előnyei, hátrányai, a civil szférára való hatása; az uniós pénzeszközök elérhetősége és elérése. A németországi partnerközséggel fenntartott kapcsolatok mennyiben segíthetik elő uniós támogatás elérését?)

7. Mi az információs társadalom, és mennyiben változtatja meg az ember életét?

(Az információs társadalom által nyújtott új eszközök és lehetőségek. Az egyre inkább digitálissá váló világban rejtőző negatív hatások. Az emberi psziché és a digitális világ.)

8. Az elektronikus közigazgatás, és hatása a vidéki Magyarországra.

(Hogyan változik meg a közigazgatás rendszere, milyen új lehetőségei nyílnak az állampolgárnak a hivatalos ügyek intézésére? Milyen követelményeket támaszt ez a központi közigazgatásban dolgozókkal, illetve az önkormányzatokkal szemben? Milyen képzési formák léteznek már, illetve lesznek majd, ahol az átlagpolgár – aki az iskolai képzésben nem ismerhette meg a számítógépes technikákat –, hozzájuthat az elektromikus közigazgatás által nyújtott lehetőségek igénybevételéhez szükséges tudáshoz?

9. A távmunka és Zsámbék.

(Távmunka a világban, Európában és Magyarországon. Központi elképzelések és vidéki lehetőségek. A kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók szerepe és felelőssége a folyamatban. Ösztönzők és hátrahúzó erők. Képzettségi feltételek, képzési lehetőségek. Teleházak és távmunka.)

Civilek kezdeményezték a helyreállítást

A közelmúltban avatták fel az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria-hidat. A híd újjáépítését civil szervezetek kezdeményezték, igazolva, hogy a polgárok összefogása hatalmas célok elérését is lehetővé teszi. Erről beszélgettünk Koditek Pállal – a hídépítést szorgalmazó – Esztergom Barátainak Köre (EBK) elnökével.

A híd újjáépítésének gondolata már 1983-ban is fölmerült, de akkor a politikai közeg nem volt alkalmas az elképzelés megvalósítására. 1998-ban, a gátépítés elleni tiltakozás idején került ismét elő a téma, amikor a magyar oldalon szinte teljesen egységes volt az álláspont: nem akarunk gátat. Ekkor alakult meg az EBK-n belül a Civil Hídbizottság, melynek lelke Homor Kálmán hídépítő mérnök volt. Miután a híd megépítésének ötletét a határ mindkét oldalán támogatták a civil szervezetek, a két település vezetői hallgatólagosan jóváhagyták az elképzelést.

A kitartó munka eredményeként a ‘90-es évek elején még Alexander Dubcek is fogadta a civil szevezet vezetőit, és egyetértett a híd újjáépítésének gondolatával.

1992-ben Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter közbenjárására a nagymarosi gát bontására szánt 80 millióból 20 milliót felszabadítottak, s az ebből finanszírozott vizsgálat megállapította, hogy a csonka híd nagyon jó állapotban van, így a költségek 40 %-a megspórolható.

1993-ban Homor Kálmán vezetésével a Civil Hídbizottság tagjai megvalósíthatósági tanulmányt készítettek, majd a magyar és szlovák civil szervezetek közös küldötsége Strassbourgba utazott, ahol az Európa Parlament helyettes főttikára és a kisebbségi ügyek parlamenti biztosa meghallgatta a híd újjáépítésével kapcsolatos kérést, és átvették a megvalósíthatósági tanulmányt.

Miután a szlovák-magyar közeledést elősegítő kezdeményezésnek ítélték a beruházást, értesítették az Európa Tanácsot, s egyben kérték a civil szervezeteket, hogy vonják be a szervezésbe a két ország közlekedési tárcáját, mert amennyiben a két ország közlekedési minisztériuma közösen kéri a támogatást, úgy 5 millió ecu-vel (50 %-kal) tudják támogatni az újjáépítést.

A gyors műszaki egyeztetés és az európai szabványokhoz igazítás után 1996-ban aláírták a szerződést, de szlovák belpolitikai fejlemények miatt Mikulas Zurinda hivatalba lépéséig nem történt semmi. 1998 október 15-én azonban első hivatalos útján igent mondott az Európa Tanács vezetőinek kérdésére, mikor a hídépítésről kérdezték.

2001. októberében pedig átadták a hidat. Érdemes megnézni, mire képes a civil összefogás.

F. K.

Innen-onnan

Még néhány hónap, és ismét választunk. A kampány már beindult, és dolgoznak a közvéleménykutatók is. Nézzünk szét a házuk táján.

“Jobbra tartanak a politizáló fiatalok“ című cikkében a Magyar Hírlap egyik október elején megjelent száma a következőkről tájékoztatja a nyájas olvasót: “Egyre több iskolázott, középosztálybeli fiatal szimpatizál a MIÉP-pel, s az ifjabb korosztályban egyre jellemzőbb a jobbközép és jobboldali értékek iránti elkötelezettség – derül ki a legutóbbi ifjúságkutatásokból“ – írja az SZDSZ-hez közel álló napilap.

Az írás címe a Magyar Gallup Intézet e tárgyban végzett kutatásainak eredménye. Ehhez kapcsolódóan három dolgot kell megemlíteni:

– megítélésem szerint a Gallup a mai ellenzék köreihez áll közel,

– a vizsgált minta nyolcezres, tehát rendkívül széles körű,

– az idősebb generációhoz tartozóknak – magamat is beleértve – figyelniük kell a fiatalabb nemzedékek törekvéseire, hiszen az ő jövőjükről van és lesz szó.

A nyugdíjasok fele MSZP-szavazó – írja a Népszabadság egyik októberi száma a Magyar Gallup Intézet, a Szonda Ipsos és a< Medián felmérései alapján. A végkövetkeztetés: “...az MSZP-lista... azért ‘versenyképes’ továbbra is a FIDESZ-MDF-lista támogatottságával, mert a legnagyobb létszámú csoportban, a nyugdíjasok körében változatlanul a szocialistáké az előny.“

Ide kapcsolódik a Socio-Balance Magyar Nemzetből átvett októberi felmérése. E szerint a megkérdezettek 41%-a Orbán Viktort, 34 %-a Medgyessy Pétert tartaná jó miniszterelnöknek 2002-ben. A negyven évnél fiatalabbak körében egyértelmű Orbán fölénye, csak a negyven-ötven éveseknél vezet Medgyessy. A hatvan év felettieknél ugyancsak a jelenlegi kormányfő a népszerűbb jelölt.

Az eddig említett közvélemény-kutatók egyöntetűen parlamenti küszöb alatti támogatottságot mutatnak ki a MIÉP esetében. Ennek ellentmondanak az időközi önkormányzati választások eredményei, ahol ez a párt tíz százalék fölötti eredményeket ért el, s ezzel jelezte, hogy harmadik politikai erővé vált.

A legutóbbi választás alkalmával is arról “tanúskodtak“ az említett közvéleménykutató intézetek felmérései, hogy a MIÉP nem éri el az 5 %-os parlamenti küszöböt. Mint később kiderült, ebben az esetben csupán az óhaj került kimutatásra. Az óhaj változatlan.

Egyetlen felmérés adott a MIÉP várható eredményéről hiteles képet, a Magyar Demokratáé. Kérdés, hogy mit jósol ez a hetilap 2002-re.

A személyre szabott népszerűségi listán az október 25-én megjelent szám adatai szerint Orbán Viktor kilenc százalékkal vezet Medgyessy Péter előtt, Csurka István a negyedik, és így Kovács Lászlót is maga mögé utasítja. A lap korábbi felmérései szerint pártok esetében a FIDESZ-MDF polgári szövetség vezeti a népszerűségi listát öt-hat százalékkal az MSZP előtt, a harmadik helyen a MIÉP áll tíz százalék körüli támogatottsággal.

DoK

Üldöz a város

Nagyjából tíz évvel ezelőtt lett tökéletesen elegem Budapestből. Hatalmas, lélektelen bérháztömb, koszos, összefirkált lépcsőház, részeges, zajos szomszédok, rosszarcú, ápolatlan alakok a kapualjban – egyszóval minden adott volt, ami a kis helyen összezsúfolt igénytelen embertömeg együttlétének színvonalát meghatározta.

Persze, miért nem próbáltam változtatni, mondhatná valaki; muskátlit tenni az ablakba, harmadszor is megszerelni a postaládát, függönyt rakni az ablakra, de mint tudjuk, széllel szemben legalábbis igen nehéz. Inkább a “szégyen a futás, de hasznos” jelszó jegyében sorsára hagytam kies bérházunkat és a lélekölő nagyvárost. Szerencsés véletlenek sorozata folytán kiköltözhettem Zsámbékra, Pest megye eme gyöngyszemére. Teltek a hetek, hónapok, évek. Ide is elért a “fejlődés“. Jöttek-jönnek az emberek, autók, a környéken szemmel láthatóan nőnek ki a földből az újabb csarnokok és irodaházak, egyre-másra épülnek a házak, benépesül a domboldal, lassan a hegygerinc is. Ez még hagyján, de jött, jön velük a hordalék is. Gyanús alakok, autótolvajok, alkalmi és hivatásos betörők – idén pedig már az útszéli örömlányok is feltűntek.

És még sincs vége. A város még mindig jön utánam, bosszút akar állni – mint az egykori keletnémet határőr a menekülőn – mert elhagytam. Mert hát mi most a legújabb világmegváltó divathullám? Lakópark! Gettó, ha jobban tetszik. Ahol nem mindig lehet tudni, hogy ki van kint, és ki van bent.

Egyszóval, a város ide is utánam jött, haragszik rám, elégtételért liheg, mert tudja, hogy gyűlölöm lélektelenséégért, személytelenségéért.

De valamit nagyon nem értek. Nap, mint nap szomorúan hallom, hogy fogy a nemzet. Akkor kinek épül ez a rengeteg lakópark? A kiköltözők régi helyén lyuk marad? (Persze, nem nagy baj, ha így van ez. Budapest lakhatósága körülbelül egymilliós lélekszámnál kezdett rohamosan rosszabbodni.) A szocialista iparosítás “nemes“ céljainak érdekében vidékről a fővárosba “ösztönzött“ potenciális rabszolgatömeg megjelenését és a környező települések “Nagy-Budapest”-be szervezését azóta sem heverte ki a főváros, viszont akinek módja van, menekül. Tíz év alatt közel kétszázezren. Ez nem baj, vegyen a pesti nép házat a faluban, éljen itt, legyen közösségünk megbecsült polgára. De ha lakóparkban szeretné tengetni életét, azt ne itt tegye. A lakópark elszigetelt marad mindig, idegen test a környezetünkben. Érdemes egy pillantást vetni a jászfalui szabvány egyenházak tájat elcsúfító vörös tetősoraira. Nem beszélve arról, ha az ember megiszik pár deci bort a havernál, könnyen a szomszédnál zörgethet hazamenet – tipikus panelházeffektus. Viszont az építtetők nyilván kasszíroztak és kasszíroznak folyamatosan.

A város jön, mi viszont már nem akarunk tovább menni. Ahogy Árpád apánk is megállt a Kárpát-medencében, úgy mi is a Zsámbékiban. Szép ez a hely, jó a levegő, sok a zöld. És kedvesek az emberek, mert a tömeges együttlakás nem ölte ki belőlük a természetes kedvességet. Kedvesek... most még.

Nem kell lakópark. Nagyváros sem kell. Olyan kicsi lehet. Rendezett, emberléptékű, jó infrastruktúrával. Sok-sok virággal és mosollyal.

De nem vagyok én a haladás ellensége. Termálfürdő jöhet, jó büfével mindjárt a medence mellett. Ahol málnaszörpöt is mérnek a gyerekeknek, nemcsak kólát. Valódi málnából - télen beérjük mirelittel is...

Tonio

Tisztelt Olvasóink, Kedves Pályázók!

Pályázati rovatunkban minden alkalommal olyan pályázatokat teszünk közzé, melyekről azt gondoljuk, hogy azokon a zsámbékiak sikeresen pályázhatnak.

Kérjük, hogy a rovattal kapcsolatos véleményüket juttassák el hozzánk, és sikeres pályázataikról is értesítsenek bennünket. Eredeményes pályázást!

Kiíró: Diákközéletért Alapítvány

Pályázat címe: A diákönkormányzati kikötőben való megjelenés lehetősége

Pályázhatnak: Közoktatási intézmények diákönkormányzatai és diákönkormányzati tisztségviselői.

Beadási határidő: minden hónap 15.

Az alapítvány web lapján “Diákönkormányzati Kikötőt“ hoz létre, melynek célja, hogy elősegítse az iskolai, kollégiumi diákönkormányzatok egymásra találását, tapasztalatcseréj<ét.

További információ: Diákközéletért Alapítvány 1092 Budapest, Ráday u. 49. Telefon: 216-9997. E-mail: jaspi@freemail.c3.hu; www.extra.hu/dkalap

Kiíró: Gyermekek a Gyermekek Egészségéért Alapítvány

Pályázat címe: Gyermekek a gyermekek egészségéért – támogatás gyermekek külföldi gyógykezeléséhez

Pályázhatnak: családok.

Beadási határidő: folyamatos

A Gyermekek a Gyermekek Egészségéért Alapítvány a hazánkban nem gyógyítható 0-18 éves beteg gyermekek külföldi gyógykezeléséhez nyújt anyagi támogatást a szociálisan rászorulóknak.

További információ: Gyermekek a Gyermekek Egészségéért Alapítvány, 1051 Budapest, Arany J. u. 6-8. Tel.: 312-4567 és 332-3100/1651 Németh Vera titkár, e-mail: hi@mail.mgx.hu.

Kiíró: Ifjúsági és Sportminisztérium, Mobilitás, Európai Bizottság

Pályázat címe: Ifjúság 2000-2006

Pályázhatnak: 15-25 év közötti fiatalok, a velük foglalkozó ifjúsági munkások és szakemberek, önálló ifjúsági csoportok, nonprofit szervezetek, intézmények, önkormányzatok.

Beadási határidő: 2002. páros hónapjainak első napja.

A pályázat célja: a magyarországi fiatalok minél szélesebb köre számára esélyteremtés európai, nemzeti és személyes hovatartozásuk közvetlen megélésére, valamint a fiatalok nyitottságra és tevékeny életre való ösztönzése iskolán kívüli tevékenységek formájában.

További információ: MOBILITÁS Nemzetközi Igazgatósága 1145 Budapest, Amerikai út 96. T: 460-1080, e-mail: mobilitas@mobilitas.hu.; www.mobilitas.hu; www.ism.hu.

Kiíró: Korona Média Kft.

Pályázat címe: IVC Suli Sport

Pályázhatnak: Általános iskolák.

Beadási határidő: folyamatos

A pályázat célja: A “Jövő Biztonságáért“ bűn-, baleset- és drogmegelőzési program széleskörű megismertetése az általános iskolákban tanuló gyerekekkel. Felvilágosítás, illetve adatlap kérhető: Korona Média Kft., 1066 Budapest, Dessewffy u. 34.; T.: 473-0157; http://www.ivc.hu/

Kiíró: Gazdasági Minisztérium

Pályázat címe: A lovasturizmus minőségi fejlesztésére (Széchenyi Terv: SZT-TU-10)

Pályázhatnak: egyéni vállalkozók és gazdasági társaságok

Beadási határidő: 2001. december 31.

Kiíró: Gazdasági Minisztérium

Pályázat címe: A falusi turisztikai kínálat fejlesztésének támogatására (Széchenyi Terv: SZT-TU-11)

Pályázhatnak: · jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók

Beadási határidő: 2001. december 31.

További információ: www.gm.hu, Gazdasági Minisztérium, Széchenyi Terv pályázatok, 1539 Budapest, Postafiók 684

Kiíró: Gazdasági Minisztérium

Pályázat címe: Az ökoturizmus turisztikai fogadási feltételeinek javítására és marketingtevékenységének támogatására (Széchenyi Terv: SZT-TU-12)

Pályázhatnak: jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók

Beadási határidő: 2001. december 31.

További információ: www.gm.hu, Gazdasági Minisztérium, Széchenyi Terv pályázatok, 1539 Budapest, Postafiók 684

Kiíró: Európai Unió – Európa Tanács

Pályázat címe: Testvérvárosi kapcsolatok építése

Pályázhatnak: önkormányzatok. (A testvérvárosi kapcsolatok alapvetően a civil szféra, azaz a polgárok kezdeményezésére épülnek, s bár a formális együttműködést az önkormányzatok képviselő-testületei formálják meg, csak azok a kapcsolatok bizonyulnak életképesnek és hoznak eredményt, amelyekben a lakosság, a civil szervezetek, vállalkozások aktívan részt vesznek, és amelyeket magukénak éreznek.

Beadási határidő: 2002. február 1., április 1. május 31.

További információ: az alábbi internet címen

europa.eu.int/comm/dg10/towntwin/index_en.html

Tudunk-e dönteni?

Legyen-e újabb lakópark Zsámbékon?

Akarnak-e a zsámbékiak újabb lakóparkot? – teszi fel a kérdést az önkormányzat mindannyiunknak. Az emberben rögtön fölmerül a kérdés: mit jelentene mindez a községnek? Vajon mi alapján döntsön az ember? Írásunkban ehhez szeretnénk támpontot adni az olvasónak.

A NatureHome Kft. Zsámbéki Polgárban megjelent tájékoztatójából megtudhattuk, hogy mintegy 15 esztendő alatt hatalmas fejlesztést tervez a cég a herceghalmi út mentén, a Vízimalom területén. Business park és kultúrcentrum, strand és sportpályák, hotel és panzió, élelmiszer áruház és egyéb boltok létesülnének a mintegy 450 házas lakóövezet mellett.

Torday Krisztina főépítésztől megtudtuk, hogy a helyi építési szabályzat értelmében a területen lakóházat építeni nem lehet, ahhoz belterületbe kellene vonni a területet és módosítani a helyi építési szabályzatot. Ezzel kapcsolatosan problémaként merülhet föl, hogy a kérdéses földek egy része túlságosan értékes mezőgazdasági terület (40 aranykorona értékű), melyek művelésből való kivonásához minden valószínűség szerint nem járul hozzá a földhivatal. Megítélése szerint nem véletlen, hogy a sok beruházó most keres tőkéjének helyet, ugyanis az Országgyűlés előtt fekszik az úgynevezett agglomerációs törvényjavaslat, melynek elfogadása esetén lehetetlenné válna a belterületbe vonás Budapest agglomerációjában.

A beruházó tervei szerinti mintegy 450 ház (jelenleg hozzávetőlegesen 1500 lakóépület van a faluban) egyben hatalmas létszámnövekedést is jelent, ami megköveteli a község intézmény- és infrastruktúrájának jelentős fejlesztését. (Új iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelők, közműhálózat-fejlesztés stb.) Ez pedig az önkormányzat feladata.

Becslések szerint legkevesebb fél-, egymilliárd forintot kellene fordítani az infrastruktúra bővítésére. Kérdés, hogy a befektető ebben mekkora részt vállal, illetve hogy kevesebb lakással, esetleg lakások nélkül is hajlandó-e a beruházásra.

Továbbá igen fontos kérdés, hogy akarják-e egyáltalán a zsámbéki polgárok a falu ilyen mértékű fejlesztését, illetve hogy érdemes-e feláldozni a természeti értékeket egy lakópark létesítése érdekében, amely minden bizonnyal soha sem fog szervesen illeszkedni a faluhoz

A NatureHome ajánlata mellett azonban van másik három elképzelés is a terület hasznosítására. Hogy felelősen dönthessen a polgár, legalább vázlatosan ismerni kell az elképzeléseket, amire az alábbiakban teszünk kísérletet.

A terület egykori gazdájának unokája is szívesen megvásárolná a területet a jelenlegi tulajdonosoktól, azaz az önkormányzattól, illetve magánszemélyektől. Elképzelése szerint a malom környéke visszanyerné eredeti formáját, azaz újjáépítené az épületeket és felduzzasztaná a tavat, mely halastóként funkcionálna, illetve a táj ökológiai adottságaihoz illeszkedő szabadidő parkot létesítene. Ezzel a természetvédők elképzeléseivel egybeeső elképzelés szerint, a Vízimalom eredeti szépségében várná a zsámbékiakat és a turistákat. Nem lényegtelen szempont, hogy a jelenlegi szabályozók mellett is megvalósítható az elképzelés, s hogy a vállalkozó önállóan, és az önkormányzattal közösen is hajlandó a beruházásra.

Hasonló elképzeléssel kereste meg az önkormányzatot egy vállalkozó, aki szintén horgásztavat, illetve a hozzá kapcsolódó kiszolgáló létesítményeket alakítana ki a 2 hektár 5241 m2-es önkormányzati területen, amennyiben tartós használatra (25-30 év) megkapja a területet.

Ugyancsak horgásztavat és hozzákapcsolódó vendéglőt szeretne létesíteni a negyedik jelentkező, aki a TSZ 2-3 hektárnyi és a magánszemélyek kezében lévő 10-12 hektárnyi területet vásárolná meg. Ez a vállalkozó máshol már létesített hasonló horgásztavat.

Ezek hát az ajánlatok. Nekünk, zsámbéki polgároknak kell dönteni, hogy akarjuk-e közel harmadával növelni a községet, s lakóparkot a nyakunkba venni, vagy inkább az egykori Zsámbék még megmenthető értékeit tartjuk fontosnak.

Most még van lehetőségünk a választásra. Ne legyen hát senki rest kinyilvánítani véleményét. A döntés a mi kezünkben van, s döntésünkért a felelősséget is viselni kell mindannyiunknak.

F. K.