Meg kell szüntetni az állami pazarlást!
A piac amíg csak lehet, hisz a kormánynak, de még idén stabilizálni kell a költségvetést. Mindenki számára fájdalmas megszorítások várhatók, s ennek csak akkor van értelme, ha társadalmi konszenzussal áramvonalasítják a pazarló állami struktúrákat - jelentette ki lapunknak Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
- Mi ösztönözte Önöket arra, hogy kiáltványban forduljanak a politikai pártokhoz a reformok ügyében?
- Az általunk megfogalmazottakban nincs semmi újdonság, hiszen az abban foglaltak közbeszéd tárgyát képezik, s mi magunk is számos alkalommal megfogalmaztuk már az abban foglaltakat korábban. Az időzítés volt lényeges, mert a felfokozott választási hangulatban mindenki odafigyelt, amikor a második forduló másnapján közzétettük.
- Mi volt a céljuk ezzel?
- Azt hiszem ma már mindenki belátja, hogy változtatni kell, így nem működik tovább az ország. Minimális célunk a párbeszéd elindítása volt, illetve annak tudatosítása, hogy mindenképpen reformra van szükség.
- Miként ítéli meg a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét?
- A magyar gazdaság alapvetően két osztatú. Az egyik oldalon állnak a multik, amelyek köszönik, jól érzik magukat, komoly bevételük és profitjuk van, s leginkább exportra termelnek. Ezzel szemben áll a több százezer magyar kis- és középvállalkozás, amelyek tőkehiánnyal és mindennapi problémákkal küszködnek, s amelyek számára feltétlenül szükséges a reform, pontosabban annak hosszabb távon várható eredményei.
- Megítélése szerint mit vár a piac a hamarosan megalakuló új kormánytól?
- A vállalkozóknak nem érdeke, hogy komolyabb válság alakuljon ki az országban, mert azon ők mindenképpen veszítenének. Ezért a piac kivár, amíg remény van arra, hogy valódi változások indulnak be. A piac hinni fog a kormánynak, amíg csak lehet.
- Mit ért azon, hogy amíg csak lehet?
- A kormánynak kettős feladata van. Először rövid távon stabilizálni kell a költségvetés helyzetét, majd hosszú távon elindítani, s később végrehajtani a már többször elkezdett reformot. A kormány akkor marad hiteles a piaci szereplők előtt, ha mintegy 3-400 milliárdos kurtítással biztosítja, hogy ne lépjék túl a tervezett költségvetési hiányt ebben az évben. Ez az a lépés, amit nagyon gyorsan meg kell lépni.
- De ezzel még csak ez első lépést tették meg!
- Igen. Ezzel csak haladékot kap a kormány. Még ebben az évben neki kell látni a nagy állami ellátó rendszerek megújításának. Át kell alakítani az egészségügyet, az oktatást, és mindenekelőtt karcsúsítani kell az állami adminisztrációt, sőt, új önkormányzati rendszert kell kialakítani. Röviden azt mondhatnám, áramvonalasítani kell a pazarló költségvetési struktúrát. Ahhoz azonban, hogy ez a lépés valóban hatásos legyen, a döntés és a stratégia kialakítása előtt valódi párbeszédet kell folytatni a társadalommal, s csak azt követően, úgymond társadalmi konszenzus birtokában lehet elindítani a változásokat.
Szinte minden kormány ígérte már ezt, s részintézkedéseket tett is, de a valódi reformot semelyik sem vitte végig. A próbálkozások közül a Borkos-csomag volt a legemlékezetesebb, amely azonban politikai okokból felemás maradt. Az emlékezetes megszorítások megtörténtek, de a szerkezeti átalakulás elmaradt.
- Véleménye szerint mikor kellene életbe lépni a kívánatos változásoknak?
- A költségvetés stabilizálása azonnali feladat, a strukturális változtatásokhoz szükséges egyeztetésekre és a stratégia kialakítására a nyár három hónapja elegendő, ősszel ki kell alakítani a kívánatos változások jogi hátterét, s a törvényalkotás elé vinni őket, 2007-től pedig már ezek szerint kellene működnie az országnak.
- Milyen adóváltozásokat tudna elfogadni, mint érdekvédelmi szervezet?
- Nem merészkednék odáig, hogy tanácsot adjak a kormánynak! Egy biztos, a változtatások eredményeként a kiadásoknak csökkenni, a bevételeknek nőni kell. Ezért az egyes adókat, illetve szabályozó elemeket nem szabad kiragadni a rendszerből, hanem az egész rendszert kell jól kialakítani. Azt mondanám inkább, hogy versenyképes adórendszerre és stabil költségvetésre van szükség. Olyan adórendszerre, amely segíti a kis- és középvállalkozások fejlődését, s képes versenyre kelni a szomszédos országok rendszereivel.
Egy dolgot azonban kiemelnék. A változások mindenki számára érzékelhetőek és fájóak lesznek. S ez alól a gazdaság sem vonhatja ki magát, hiszen közteherviselés van, ha mindenki áldozatot hoz a változásokért, akkor nekünk vállalkozóknak is részt kell abból vállalni.
Arra azonban fölhívnám a figyelmet, hogy félúton nem szabad megállni, mint az már korábban előfordult. Az elkerülhetetlen megszorításokkal párhuzamosan minden ellenérdekeltség dacára végig kell vinni a pazarló állami rendszerek átalakítását, mert ha ez elmarad, akkor csak idő kérdése, hogy ismét ugyanoda kerüljünk vissza, ahol most tartunk.
- Végezetül egészen más téma! Hadd kérdezzem meg, a kötelező kamarai tagság megszűnése óta miként alakul az Önök szerepe?
- A kötelező kamarai tagság nekem sem volt szimpatikus, ahogyan a vállalkozók döntő többségének sem. A kamarának alapvetően két funkciót kellett betölteni. Egyrészt bizonyos közjogi feladatokat kellett ellátni, de ugyanakkor érdekvédő szerepet is fel kell vállalni. 2000-ig, amíg kötelező volt a tagság, inkább az első feladat volt előtérben tevékenységünkben. Utána viszont fordult a kocka. A tömeges kilépést követően valódi érdekvédelmi munka indult el a szervezetben - azt hiszem, ez talán a híradásokból is egyre világosabban látszik -, s ma mintegy 40 ezer tagunk van. Ezek a vállalkozások termelik a kis- és középvállalkozások által előállított GDP kétharmadát, s az export kilenc tizedét.
Papíron ugyan közel egy millió magyar vállalkozás létezik, de megítélésem szerint ebből mintegy 3-400 ezer az, amely valóban tőkét fektet be, munkahelyeket teremt, kockáztat, vagyis valódi vállalkozóként működik. A többi inkább azért vállalkozik, mert másképp nem tud megélni. Többek között az ő problémáikra kellene megoldást találni az új kormánynak.
Hajdú Péter
Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>
