Tel.: 20-921-6851
Postacím: 2073 Tök Pf. 10.
E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu

2010. július
Azért a víz az úr

Régi ötlet valósult meg azzal, hogy a München melletti Kirchheim képviselő-testülete meghívásának eleget téve júliusban megtekinthettünk egy regionális vízművet, egy szintén regionális szennyvíztisztító telepet, valamint egy települési szelektív hulladékudvart.

Sajnos, Bognár András pátyi polgármester, aki kezdettől szorgalmazta az ügyet, nem tudott velünk jönni, mert "jóakarói" összehoztak neki egy bírósági tárgyalást a már hónapokkal előre megállapodott időpontra. De hát ilyen a magyar, legalábbis némelyik. Úgy látszik, pereskedni még mindig jobb, mint dolgozni, neadj' Isten, megegyezni. Hadd hízzanak a megélhetési ügyvédek meg a mindenféle ingyenélő hivatalnokok egyre gyérebben folydogáló adóforintjainkból.

Hétfőn korán indultunk. A szűk egynapos autóút végén kedves fogadtatás, szállás családoknál, nyugodtan mondhatom, barátainknál, vacsora, beszélgetés. A delegáció tagjai: Juhász László, a pátyi vízmű (Páty Vagyonkezelő és Közmű Kft. - a szerk.) igazgatója, Háló Zsolt műszaki vezető és szerénységem, mint tolmács-tudósító-mindenlébenkanál.

(a cikk a kép után folytatódik)

Másnap régi barátunk, Schwindl úr egykori alpolgármester és magyar-német kapcsolati referens vezetésével korán kezdtünk, sűrűnek igérkezett a program.
München környékének ivóvízellátását regionális vízműtársulások végzik. A meglátogatott vízmű a hét település (közöttük Kirchheim, Páty testvérvárosa - a szerk.) által alkotott Zornedingi Vízműtársulás kezelésében van, mintegy hetvenezer embert ellátva. Aktuális érdekesség, hogy idén január elsejétől vonták össze a víz- és a szennyvízkezelőt egy közös cégbe, költségcsökkentési okból. Tanulmányutunkat Zornedingben, a központban kezdtük. Vezetőnk Siedlmaier úr volt, a társulás igazgatója. A szolgáltatási területet ábrázoló térkép előtt ismertette a főbb adatokat, majd jelenlévő műszaki munkatársával együtt szemmel látható örömmel válaszolt a szintén jól felkészült pátyi küldöttség kérdéseire. Elmondta, hogy a már említett hetvenezres lakosság napi átlagos vízfogyasztása 11.000 köbméter (157 l/fő/nap), ami forró nyári napokon akár 18.000-ig is felmehet. A közel 40 méter mélyről szivattyúzott víz délről, az Alpok felől érkezik és - amint azt külön kiemelték - olyan jó minőségű, hogy egyből az ivóvízhálózatba szivattyúzzák, nincs szükség sem klórozásra, sem besugárzásra. A vízmű egyébként saját laboratóriummal is rendelkezik.

Eután megnéztük az alkatrészraktárat, a műhelyt és még egy raktárat, ahol mindenfajta csőből - még a legnagyobb átmérőjűből is - volt tartalék. A vízhálózat teljes hossza több, mint 380 km, ehhez jön még ca. 170 kilométernyi csatlakozó vezeték. A régi vízvezetékeket folyamatosan cserélik.
A csőtörések, vízszivárgások itt is gondot jelentenek, ezek felderítésére a legkorszerűbb mobil eszközök állnak rendelkezésre. Egy földbe telepíthető mikrofonról van szó, ami az éjszakai csendes időszakban pontosan regisztrálja, illetve rádión automatikusan továbbítja a vízszivárgás jellegzetes surlódó zaját. Egy-két ilyen berendezés elkelne a Zsámbéki-medencében is, áruk hamar megtérülne a csökkenő vízveszteség következtében. A berendezések a feltárások költségeit is jelentősen csökkenthetik.
Miután mindent megnéztünk, kávét kaptunk, sütivel. (Ezt a kedves német népszokást szintén célszerű lenne átvenni. Az amúgy is feszült idegrendszerű magyar itthon minden megbeszélésen megiszik egy - a németnél jóval erősebb - kávét, amitől csak még idegesebb lesz. Süteményt meg kevés helyen adnak, pedig az köztudomásúan nyugtatólag hat.)

(a cikk a kép után folytatódik)

Utunk következő állomása a vízhálózatot ellátó két kút egyike volt. A saját vízbázis megteremtése, saját kút fúrása Pátyon is a tervek között szerepel. A kutak úgynevezett vízvédelmi területen, az erdő közepén vannak. Itt mezőgazdasági művelés csak szigorú feltételek mellett folyhat, de a gazdákat ösztönzik is az előírások betartására. Amelyik termelő szerződésben kötelezi magát, hogy "vízbarát" növényvédőszereket és műtrágyát használ - létezik ilyen minősítés a vegyszerek számára - az olcsóbban kapja a vizet. A kút amúgy nem túl látványos, pár cső meg két egymással párhuzamosan kötött szivattyú nagyobb terhelés vagy esetleges meghibásodás esetére, mindez egy kis faházban. Mégis, volt valami felemelő abban, hogy tudtuk, innen kap hetvenezer ember ivóvizet.
A technikai civilizáció bűvkörében élő mai ember hajlamos arról megfeledkezni, hogy víz nélkül hamar elpusztulna, természetesnek veszi, hogy otthon luk van a falban, ahonnan egészséges, tiszta ivóvíz folyik, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Miközben - ahogy a kapott prospektusban szerepel - egy wc öblítéssel több ivóvizet használunk el, mint amennyi közel kétmilliárd embernek egész napra ivásra-főzésre-mosakodásra-mosásra rendelkezésre áll. Következő megállónk annál látványosabb volt, megnézhettük az egyik tározót, ami ca. egy napi ivóvíztartalékot tárol. (tízezer köbméter, azaz tízmilló liter) Ragyogó tisztaság, még egy porfoltot sem láttunk, de félretolt vödröt vagy felmosórongyot sem. A vizet nagy üvegablakokon keresztül nézhettük meg, a tározó nagyjából félig volt. Még a gyakorlott szemű szakembereknek is némi pislogásra volt szükségük a vízszint megállapításához, annyira tiszta volt a víz.

Ezután ebédmeghívásra voltunk hivatalosak, ahol megtisztelt bennünket jelenlétével Heinz Hilger kirchheimi polgármester is. Sokat nem szuszoghattunk, irány a következő állomás, az Isar mellett fekvő neufinsingi szennyvíztisztító. Itt a telepvezető főmérnök volt kalauzunk. Az irányítóteremben elmondta, hogy 17 település 130.000 lakójának kommunális szennyvizét fogadják 60-90 ezer köbméter/nap közötti mennyiségben (Páty ca. 700 m3/nap, ami nagy eső esetén akár 2-3-szorosára is nőhet - a szerk.) és tisztítják meg a négyhektáros telepen. A tűző napon jókorát gyalogolva néztük végig a folyamatot, aminek végén ivóvízminőségű vizet engednek vissza az Isarba.

(a cikk a kép után folytatódik)

Terjedelmi okokból sem merülnék itt bele a szakmai részletekbe, de úgy tűnt, minden a helyén van. A forróságban ott álltunk az ülepítő medencék mellett és nagyon oda kellett figyelni, hogy bármiféle szagot érezzünk. A szennyvíziszapból fejlődő biogáz - miután átment egy hőcserélőn, ahonnan télen az épületeket fűtik - gázgenerátorokat hajt, a termelt áramtöbbletet visszatáplálják a hálózatba. (erre még rásegít az irodaépület tetején található napelemcsoport). A biogáz egy része közvetlenül hajt meg egy pneumatikus brikettálót, ami a felfogott rácsszemétből gyárt kis téglákat. A telepen "állítólag" 22-en dolgoznak, mi a két vezető mérnökön meg az éppen indulóban lévő igazgatón kívül egy, azaz 1 db munkást láttunk, minden automatizált. De engem - cseppben a tenger - mindig az apróságok ragadnak meg legjobban: a szerelőalagútban különb kő van - és szebben lerakva - mint itthon jópár helyen "módoséknál". És persze a végén itt is kávé-süti.

Noha nagyságrendi eltérés van a kezelt vízmennyiséget illetően a látott létesítmények és pátyi megfelelőik között, mindenütt egyenrangú félként fogadtak bennünket, amit az is jelzett, hogy valamennyi meglátogatott telephelyen a legmagasabb rangú vezető kalauzolt minket. Ezen felül megadták elérhetőségeiket is azzal, hogy bármilyen felmerült kérdés esetén a későbbiekben is nyugodtan forduljunk hozzájuk.

(a cikk a kép után folytatódik)

A gazdag program zárásaként megtekintettük Kirchheim új szelektív hulladékudvarát, amire a hírek szerint a szomszédos települések is irigykedve néznek. Itt csak helybéli lakosok és cégek adhatják le fajtánként a hulladékot. (Főszerkesztőnk figyelmét az elektronikai hulladékos konténer keltette fel leginkább, de már zárás után érkeztünk, így annak kulcsát vezetőnk nem tudta előkeríteni.) Végezetül elkanyarodtunk a településüzemeltetés telephelyére, ahol megcsodálhattuk a még ottani viszonylatban is gazdag járműparkot, aminek fenntartása a szűkösebb időkben komolyan megterhelheti a település költségvetését. Mindenesetre az ajándékként felajánlott többfunkciós kistraktor - és itt ne egy áruházi fűnyíróra gondoljunk - elfogadása Páty részéről talán enyhítheti a fiskális nyomást. (ez persze csak vicc volt - a szerk.)

(a cikk a kép után folytatódik)

A tanulmányút minden szempontból rendkívül tanulságos volt, a tapasztalatok már a közeli jövőben is jól hasznosíthatóak Páty, valamint remélhetőleg a Zsámbéki-medence többi települése számára. Bízunk abban, hogy a hamarosan felálló új pátyi képviselő-testület is átérzi a dolog jelentőségét és a fent bemutatottakhoz hasonló, már rövid távon többszörösen megtérülő beruházásokra költi a polgárok nehezen megkeresett adóforintjait pereskedések és egyéb pénzszórások helyett.

Árkos Antal
Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>